"Erről az íróról mindig beszélni kell, amint ő is kényszernek érzi, hogy írjon. Kegyetlen szerző, de a szeretete fájdalmasan nagy, mint a legnagyobbaké, kik az írást mindenkor hivatásnak érezték. Mauriac az az ember, aki sohasem nyughat meg az emberi sorsok hálóinak szövevényében, az a lélek, aki választott áldozata és „mindenkor könnyű prédája Istennek”. Róla szólva kötelességünk felelni az önként jelentkező kérdésre: mi lesz Mauriac könyveivel, miket már ma kezd elejteni az irodalmi divat? Erre a kérdésre csak egy másik kérdés válaszolhat. És mi lett János jeleivel, miket Patmosz-szigetén magánosan rajzolt a tengerpart homokjába?" (URL:
https://konyvtar.dia.hu/.../pilinsz.../pilinszky00376_o.html )
„Bordeaux-ban született 1885. október 11-én szigorúan vallásos, katolikus és konzervatív nagypolgári családban. 1904-től a bordeaux-i, majd a párizsi egyetem bölcsészkarán tanult, de egyetemi tanulmányait az irodalom miatt abbahagyta. Már ifjúkorában - Bordeaux-ban - megjelent néhány verse az újságokban, de írói pályája Párizsba költözése után teljesedett ki. Első könyvei, az Imára kulcsolt kéz (1909) és a Búcsú az ifjúságtól (1911) verseskötetek voltak, de inkább a regény lett az igazi műfaja. Már első műveiben megjelentek állandó témái: a polgári világ rajza és a szenvedélyeivel harcoló emberi lélek árnyalt elemzése.
Regényírói hírnevét 1922-ben a Csók a leprásnak című munkája alapozta meg, 1925-ben megjelent, A szerelem sivataga című regényét a Francia Akadémia nagydíjával tüntették ki. Legsikerültebb alkotásának a Viperafészek (1932) című könyvét tartják, amely egy pénzsóvár ügyvéd családi viszályait és végső megtérését beszéli el.
Mauriacot 1933-ban a Francia Akadémia tagjai közé választották, ebben az évben írta A regényíró és alakjai című esszéjét, amelyben saját munkásságának elemzését adja, de négykötetes Naplója (1934-51) és Emlékiratai (1959-67) is sokat elárulnak írói szándékairól. Több kritikus, így Sartre is fanyalogva fogadta műveit, elutasítva világának szűkösségét és regényírói gyakorlatát, amely önkényesen bánik hőseivel. Mauriac 1938-tól színdarabokat is írt, Démon című drámájának zsarnoki hőse uralma alá hajtja a gyengébb lelkeket.
Vitairatai nagy hatást gyakoroltak a két világháború közti francia kulturális és politikai életre. Az 1930-as években felemelte szavát a totalitárius hatalom minden formája ellen, megbélyegezte az olasz és spanyol fasizmust. A II. világháború idején a francia ellenállási mozgalmat támogatta, napi vitacikkei révén a francia újságírás félelmetes és igen olvasott közírója lett, csípős írásai, gúnyos arcképei Voltaire-t idézték.
A háború után egyre aktívabban vett részt a politikai vitákban, elítélte a vietnami és az algériai háborút. 1962-től nyíltan de Gaulle tábornok mögé állt, akiről 1964-ben könyvet is írt. Tanulmányai közül kiemelkedik Racine, Proust és Pascal műveinek elemzése.
Sokan támadták ellentmondásos személyisége miatt, szemére vetették, hogy bár az egyháznál is magasabb erkölcsöt hirdetett, nagyon is szerette a vagyont, a világi hiúságokat és a szereplést. Bár hazáján kívül kisebb a népszerűsége, sokan a Proust utáni időszak legnagyobb francia regényírójának tartják, munkásságát 1952-ben Nobel-díjjal ismerték el: „Regényeinek mélyreható lélekelemzéséért és a művészi erőért, amellyel az emberi lét drámáját ábrázolja műveiben.”
Mauriac – 50 éve - 1970. szeptember 1-jén halt meg, koporsójánál a francia kormány és az Akadémia képviselői álltak díszsorfalat.
A szerelem sivataga, Az éjszaka vége című műveiből tévéfilm is készült. Négy gyermeke közül hárman (Claude, Luce és Jean) szintén az írói pályát választották.”
Néhány adat az Ami elveszett című regényről:
„Mauriac regénye a (valójában nem is olyan vidám) párizsi bohémvilágban játszódik. A mű négy főszereplője két házaspár, Hervé és Iréne, valamint Marcel és Tota, akiknek az élete a legkülönfélébb módokon fonódik egybe. Barátság, szerelem, vágy, szimpátia, ellenszenv, szánalom, irigység és önző érdek köti össze egymással a két pár tagjait.”
Gyergyai Albert: „Egy nagyvilági házaspár: az asszony, Iréne koravénült, beteg, csillapítószerekkel él, ez is lesz a végzete, jámbor anyósát megveti, míg férjét, Hervét, aki a kokain rabja, szánakozó gyöngédséggel kezeli, mint egy rossz gyermeket. Egy divatos regényíró, Marcel, a házaspár barátja: egykor a nők kitartottja, ma egy vidéki fruska férje, öregedő, féltékeny és alkotásra képtelen... Tota, a falusi ártatlanság, a regényíró hitvese: gyűlöli megrokkant férjét, játszik a házasságtörés izgalmával, s olyannyira ragaszkodik gyermekkori pajtásához, otthon maradt öccséhez, hogy Marcel és barátja Hervé, az egyik féltékenységében, a másik puszta pletykakedvből, már-már incestussal vádolják... S ha még megemlítjük a többit: a fiatalasszony udvarlóját, aki a sok kokaintól már a hódításra se képes, aztán Tota beteg apját, egy gonosz és őrjöngő nyomorékot, végül Hervé édesanyját, ezt az együgyűn hívő öregasszonyt, akinek férje öngyilkos lett, fia lelkileg elzüllött s menye, akit vagyonáért ő szerzett meg fiának, elhagyatva s akarattal halt meg - körülbelül tisztán látjuk nemcsak e regény légkörét, cselekményét és összefüggéseit, hanem mindezek mögött a regényíró célzatát is.”
Néhány részlet a műből:
A regény ezzel a bibliai idézettel kezdődik:
„Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.” (Lukács 19:10)
„Egy szörnyet teremtek magamnak, mely nem is létezik… Talán kissé ragaszkodik is hozzám…” Szerette volna, ha férfi szemrehányásokkal illeti. Ám Hervé a híres Totáról beszélt, „kedves fivéréről”, a lehetetlen családról, a vidékről, ahol azok éltek.”
„Néhány nappal később, miután apját a betegség tehetetlenségre kárhoztatta, ők ketten Cauterets-be utaztak: itt akadtak össze azzal a Marcel Revaux-val, akinek mindig csodálta háborús verseit. Az eseményeknek ez a láncolata úgy tűnt fel neki, mintha válasz lenne, anélkül, hogy ezt bevallotta volna magának… Totának igaza van: ő, Alain, őrülten hiszékeny volt, és nem tud semmit felhozni védelmére a vádakkal szemben.”
„Mihelyt Hervé belépett anyja szobájába, megváltozott a lelke. Ismét kis gyermek lett, mert csak így léphetett be ebbe a birodalomba. Ezen a napon is, mint minden látogatása alkalmával, anyja a térdeplőről kelt fel és mentegetődzött, amiért „még nem végezte el imádságait”. Vajon bevégezte-e azokat valaha is?”
„Már abban az időben is, amikor Iréne még lány volt, ő pedig nem tudta, elvegye-e vagy sem barátainak többször mondta, hogy Iréne Verley-nek olyan a feje, mint egy halottnak. És most! Az arc csontrendszerét látni lehet a pergamenes bőr alatt. Egy nap, talán már nincs is messze ez a nap, ő, Hervé, szabad lesz…”
„Marcel megkérdezte tőle, Alain várja-e őt: a fiatalasszony bevallotta, hogy délután táviratozott neki.
– Átöltözöm. És te?
Marcel is átöltözik: nem, nem frakkot vesz fel, szmokingot. Jó lenne több lokálba elmenni ma este.
Tota Williamra gondolt. Csak szabad legyen! Telefonálni fog neki, bármi áron tegye magát szabaddá. Addig fognak táncolni, amíg csak bírják.”
„William saját magának ismételgette, hogy hajnal előtt minden meg fog történni. Sohasem érezte magát biztosabbnak. Néhány nap óta igyekezett értelmesen viselkedni. Kevesebb kábítószert vett be..."
„Tegnap, hajnalban, amikor anyjuk a kandalló mellett rátalált a földön, már csak hörgött. Megint azért kelt fel, hogy leveleket égessen el. Estefelé halt meg, eszméleténél volt, bár nem tudott beszélni.
– És a pénz?
Tota elszégyellte magát, amiért ez volt az első kérdése.”
Összefoglalva: Franҫois Mauriacról és a műről…
„Alapjában két világ izgatja írói ösztönét: az előítéletek, az eliszaposodott életformák és ezzel szemben az önmaguk és környezetük ellen lázadók világa. Mauriac hajlandó a legkészebb, a legelfogadottabb elvekkel is leszámolni, ha kendőzött veszélyt szimatol mögöttük; éleslátása néha megdöbbentő vallomásokat, vádakat ébreszt szereplőiben: ez az író maga is vergődve ír.”
„Művei fojtó, feszült légkörben játszódó, komor, szigorú lélektani drámák, középpontjukban a kísértés, a bűn, a megváltás és az önfeláldozás kérdéseivel küszködő vallásos emberi lélek áll.”
Az Ami elveszett című regényben a történet ma is aktuális témákat hoz a felszínre: a házasságban élők mindennapi konfliktusait, problémáit. A szereplő férfiak és nők (főleg a két család tagjai: Iréne-Hervé és Tota-Marcel) mind-mind súlyos terheket hordoznak: családi drámák részesei, szerelmi háromszög tagjai, káros szenvedélyek rabjai vagy súlyos emberi hibák elkövetői…
Ajánlott korosztály: 18+ és felnőttek
Kiadás helye: Debrecen
Kiadó: Metropolis Media Group Kft.
Kiadás éve: 2011
Corvina rekord (OPAC URL):